Mennyiszer sírtam már miattad
És mindig vissza mentem hozzád
Meg bocsátottam neked
Mikor nem érdemelted meg ezt
Emlékszem arra a kis lányra aki voltam
Meg változtattál hol van az aki régen voltam ?
Miért ismertelek meg téged ?
Nem tudom már nem is értem saját magam
Elmúlt az egész tini korom rád pazaroltam az időmet
Feladtam annyi mindent érted
Ezt értsd meg
Nem tudok túl lépni rajtad
Szeretlek
Mindennél jobban ezt nem tudom
Meg magyarázni
Senki nem érthet engem meg
Az eszem azt súgja hagyjam
Az egészet a szívem nem hagyja
Nem mondhatom azt hogy viszlát hercegem
Nem akarom kinyitni a szemem még nem
Nem jó már semmi sem
Az ajtót nyitva hagytad
Mikor kisétáltál és nem mondtál semmit sem
Itt hagytál nem is érdekeltek az érzéseim
Elmúlt a boldogságom egy perc alatt
El kell engednem mindent
ez így már nem lesz jó
Nagyon nem lesz
Elengedtem mindent ami veled kapcsolatos
Te vagy az életem
De nem mehet ez így tovább
Már nem
Nem hagyom hogy játsz velem
Elhagytalak most én
Most már én irányítóm az életem
Elmúlt napokban átgondoltam
Ezerszer ezt az egészet
Most is könnyes a szemem
Mikor rájövök mit is tettem
Nem szabadott volna eddig fajulnia
El kellett volna már régen engednünk egymást
De mi ragaszkodtunk egymáshoz pedig nem kellett volna
Kis gyerekként egy hercegről álmodtam
aki ön magamért szeret
Nem akar meg változtatni
Elfogad olyannak amilyen vagyok
Egy gyenge félő kis lány aki szeretni akar csak
Egy félős álmodozó lány
Aki fél meg védeni ön magát
Nem mehet ez így tovább
Menj ki azon az ajtón és ne gyere már vissza többet kérlek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése